A konfliktuskezelés tanítása diákoknak

 

Kép jóvoltából seregély Razvan Ionut, www.freedigitalpotos.net

photo courtesy of Razvan Ionut/ www.freedigitalpotos.net

 

Novák Ágnes konfliktuskezelési tanácsadót arról kérdeztük, hogy hogyan lehet konfliktuskezelést, pl. Gordon-módszert tanítani gyerekeknek.

Novák Ágnes: A leghatásosabb módszer, a példamutatás. A gyerek utánzással tanul leginkább. Tehát, ha jó példát lát otthon, az iskolában azoktól a felnőttektől, akik körül veszik, akkor ő is azokat az eszközöket fogja alkalmazni, amikor konfliktusba kerül. Persze tudjuk, hogy stresszhelyzetben nem könnyű tudatosan viselkedni, így mindenkivel előfordulhat, hogy éppen nem a legjobb formáját mutatja a gyerek előtt. A vihar elültével azonban jó megbeszélni a gyerekekkel, aki tanúja volt, vagy akár elszenvedője egy kirohanásnak, hogy mi is történt. És persze az sem ritka eset, hogy a felnőtt konfliktuskezelési eszköztára szegényes, mert ő sem látott jó példát maga körül, így nincs lehetősége olyat mutatni sem.

Thomas Gordon világszerte elterjedt modelljének létezik egy ifjúsági változata is, ami elsősorban a gimnazista korosztálynak szól, de 12 éves kor felett már külön foglalkozások során lehet tanítani a gyerekeknek a Gordon által ajánlott szemléletmódot, ha ők maguk úgy döntenek, hogy szívesen tanulnának ilyet.

A nyílt és hatékony kommunikáció és konfliktuskezelés tanításának a példamutatás mellett a legeredményesebb módja az lehetne, ha a gyerekek folyamatosan tanulnák, és használat közben gyakorolnák is az alapvető eszközöket. Erre nagyon jó példát láttam Kecskeméten, ahol néhány évig működött egy Gordon iskola. Minden nap volt egy olyan óra – ezzel kezdődött a nap – amikor önkéntes alapon fontos történéseket lehetett megosztani a többiekkel és előkerülhettek a panaszok, sérelmek, konfliktusok is. A foglalkozást vezető pedagógus (osztályfőnök) hozzáértő irányításával a gyerekek elmondhatták egymásnak a sérelmeiket és maguk találták ki a megoldást is, a felnőtt csupán közvetítő szerepet játszott. Nem ítélkezett, nem mondott véleményt, kívül maradt a konfliktuson és segített az érintetteknek megfogalmazni az érzéseiket és a problémáikat. Tehát a nap feszültségmentesítéssel indult, így a háborgó érzések lecsillapodása után a tanulás már sokkal könnyebben ment. Hiszen amíg az érzelmeink eluralkodnak rajtunk, nem vagyunk képesek befogadni az új információt. Vagyis sem figyelni sem tanulni nem tudunk megfelelően. Figyeljük csak meg magunkat, amikor valamilyen sérelem ér, milyen teljesítményt nyújtunk, mennyivel gyakrabban hibázunk!

Az osztályfőnöki órákat remekül lehetne használni erre – persze ehhez szükség lenne az osztályfőnökök felkészítésére.

 

 

Vélemény, hozzászólás?