Tóthfalusi Anna írása a titok egészségmegőrző hatásáról
Photo courtesy of dan, www.freedigitalphotos.net
Jó esetben létezik a környezetünkben egy olyan „burok”, ahonnan szellemileg táplálkozni tudunk, és amit mi magunk is viszont-táplálhatunk.
Az antropozófus orvoslás a Waldorf-pedagógiát azért tartja egészségmegőrzőnek, mert minden szinten igyekszik a lehető legmesszemenőbben szem előtt tartani a gyermek lénytagjainak évről-évre változó szükségleteit. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a gyermeket körülölelő környezetnél is ugyanannyira következetesen figyeljünk arra, hogy minek, milyen hatása van.
Kim John Payne „Egyszerűbb gyermekkor” könyvében láttam végre leírva azt, amit évek óta hajtogatok. Szó szerint: „korunk egy hadüzenet nélküli háborút visel a gyermekkor ellen”.
Mert ugye, az már többnyire világos, hogy mennyire káros mindenki, hát még egy kisgyermek egészségére nézve.az adalékokkal teli élelmiszerek, a mozgás nélküli, monitorokra korlátozott játéktér, a szmogfelhőkben való furikázás stb. De azt még nem látjuk (nem merjük látni) teljes borzalmában, súlyos következményeivel együtt, amikre más sajnos nem kell várni, mert itt vannak, hogy milyen hatással van a gyermekek lelkére, testére (igen, arra is!) és szellemi fejlődésére a mai rohanó, ritmustalan és a mély tiszteletet, áhítatot megtagadó kultúra.
Semmiféle misztikusság nincs emögött a kijelentés mögött. Szoros, neuroimmunológiai kutatásokkal alátámasztott összefüggés van a szervezet védekezőképessége (azaz immunrendszerének fejlődése) és a gyermekkori életmód alakulása között egészen a várandósság és a születés körülményeitől elkezdve.
Úgy, ahogyan az újszülöttet azzal segítjük, ha apró, hirtelen a nagy semmibe kikerült testecskéjét szorosan bepólyáljuk (ugye, erről is milyen eredményesen leszoktattak jó pár generációt?), vagy kendőbe testünkhöz simulva hordozzuk, és még teljesen nyílt, lüktető kutacsát, fülecskéit finom sapkával védjük, ugyanúgy a nagyobbacska gyermeknek ezeket a biztonságos korlátokat a napi, heti, havi, éves ritmusokkal tudjuk biztosítani. Semmi sem ér fel ezzel: szabadság biztonságos korlátok között. És itt is teljesen a kor szellemével meg az uralkodó „haverok vagyunk” divattal kell szembeszállni, valamint persze azzal, hogy nincsenek titkok, nincs misztérium, minden ott van a világhálón, maximum három kattintásnyira, ha nagyon bénán guglizol…
Azért egészségmegőrző a titok, amivel körülvesszük az ünnepekre való készülődést, mert lehetőséget ad a gyermeknek megmaradni a lelke számára egészséges gyermeki álmok és csodák között, összeköttetésben egy olyan világgal, amiről neki még van némi sejtése, és ahonnan életerőket és inspirációt kap a további útjához.
A mai egyszer-használatos hősök között egy minden évben ismétlődő Szent Mihály, Szent Márton, Szent Miklós Ünnep, az Adventi közös éneklések, az Adventi Spirál és minden: a legapróbb gesztustól a sok próbával előkészített előadásokig a legbecsesebb táplálék, amit gyermekeinknek nyújthatunk. Fény és szeretet, amiből igaz szíverő lesz és ehhez egy egészséges test, aminek életerejét nem hagyjuk, hogy szétcincálja a rohanó, felületes látszatmegoldások karneválja, ami körülöttünk egyre észbontóbban kering.
És ne féljünk: nem, egyik gyerek sem arra született, hogy ebben a világban helyt álljon, hanem arra, hogy végre egy emberhez méltó világot teremtsen összefogva a lélek- és kor-társaival, de ezt csak akkor fogják tudni megtenni, ha mi is minden figyelmünkkel és erőnkkel azon vagyunk, hogy megőrizzük bennük a lángot és tisztelettel, szeretettel egész-ségben neveljük őket fel.
Köszönettel, reménnyel, szép Adventi készülődést kívánok!
A szerző antropozófus szemléletű gyógyító.1994.-ben végzett a SOTE-n. A Sophianum Antropozófiai Központ alapítója. www.sophianum.eu
