fotó: Meleg Katalin
Számos család számára az egyik legfontosabb sarokkő a gyermeknevelésben az úgynevezett dackorszakban jön el.
Kisgyermekkorban, amikor a gyerek már felegyenesedett és jár – és ennek köszönhetően már másképp tekint a világra, mint amíg mászott négykézláb. De még nem beszél (nagyon jól), azaz szavakkal nem tudja kifejezni az érzelmeit, dühét, frusztrációját. Nem képes még az érzelemkontrollra, hiszen ennek elsajátítása ugyanúgy évekbe kerül, mint minden folyamat, amire meg kell érnie (pl. az önálló alvásra is). A dackorszaknál kezdődik ez, de sokszor elhúzódik, megmarad nehézségnek nagyobb gyerekkorban (még akár felnőttkorban is, igaz? ).
Közben a gyerkőcök akarata is egyre jobban kezd megnyilvánulni, és bár tudjuk, hogy ennek örülni is lehetne, hiszen azt szeretnénk, hogy majdan a gyermekünk tudjon önérvényesíteni, de sajnos a mindennapokban néha elég nehéz kezelni a szülőknek az úgynevezett „hisztit”.
A Kötődő Nevelés Nemzetközi Szervezetének programja, a “Szívben összekötve” tárgyalja a dacolás, ellenkezés, kiborulások kezelésének pozitív gyermeknevelési lehetőségeit.
Beszélünk a hagyományos, tekintélyelvű, poroszos nevelésről. Azaz azokról a megnyilvánulásokról, amelyek esetleg reflexből jönnek a szülőknek, hiszen előfordulhat, hogy ők is így nevelkedtek, tehát szó lesz a kiabálás, megszégyenítés, fenyegetés, zsarolás, túlzó jutalmazás jelenségeiről. És arról is, hogy ezek helyett milyen pedagógiai módszerek állnak rendelkezésre egy magát eszköztelennek érző szülőnek, aki szakítani akar a beidegződésekkel. Megismerjük a határkijelölést, a rugalmasságot, az elterelést, a pozitív megközelítések alapjait, és a konfliktuskezelési módokba is betekintünk. Lesz filmvetítés és feladatmegoldás, interaktív együttlét.
A program ONLINE is elérhető, egyénileg vagy kiscsoportban.
További információ, bejelentkezés: info@apait-anyait.hu
A program hosszabb változata itt olvasható: www.apait-anyait.hu/kotodo-neveles-trening-a-szivben-osszekotve/
Az előadó, pedagógus, róla itt lehet olvasni: www.apait-anyait.hu/kotodo_neveles_oktatas/
Visszajelzések tréning résztvevőktől:
” A dackorszak előadàst halgattuk meg a férjemmel, egyéni beszélgetés soràn. Anna nagyon felkészült, mind szakmailag, mind emberileg sokat tanultunk Tőle! Az előadàs szuper volt, érthető, befogadható! Utàna könnyebb megérteni és beleélni magunkat a dacoló gyermek helyébe, meg talàn jobban helyén kezelni a dolgot! Vagy legalàbbis megpróbàlni jobban kezelni, ultimàtumok nélkül! Az attachment parenting pedig egy nagyon jó, modern szemlélet! A gyermekvàràstól, a szoptatàson àt a gyermeknevelésig, minden téren sokat lehet belőle tanulni és alkalmazni ebben a rohanó vilàgban! Ajànlom mindenkinek! 
” Dr. Varga Viktória
“Tamás Annával a BabaMama Expón találkoztunk először. Előtte már a kisgyermekes barátnőimtől hallottam foszlányokat a kötődő nevelésről. Viszont az Expón elhangzott részletes tájékoztatónál már tudtam, hogy ez a nevelési vonal áll legközelebb hozzám, és mindenféleképp szeretném elvégezni a Szívben összekötve c. tanfolyamot! Akkor még a terhességem legelején voltam. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy leendő édesanya mind mentálisan, emocionálisan és fizikálisan is legyen felkészülve az anyaságra (már amennyire tőlünk telik 😊) Anna számomra tökéletes segítséget nyújtott a kétségeim leküzdésében, magabiztosságot adott mind szakmailag, mind pedig emberileg. Bármikor megismételném a kurzust, nagyon sajnálom, hogy olyan hamar a végére értünk. Az már biztos, ha a jövőben elakadnék a nevelésben, mindenképp Annától kérnék ismét segítséget!” Diana
” Számomra több olyan információt tartalmazott a találkozó, amellyel kicsit könnyebb más “szemüvegen” keresztül látni a dackorszakos kisfiamat, mint eddig. Elmeséltem a férjemnek a találkozón tanultakat, és ma már mindketten alkalmaztuk is a gyakorlatban. Így, hogy betekintést kaptunk a programba, csak ajánlani tudom másnak is! Nagyon tetszett, hogy minden eszközt példákon keresztül is bemutattál, ami könnyebbé tette azok megértését és elsajátítását, így nem száraz információt kaptunk, hanem tényleg a mindennapokban is alkalmazható tippeket. Ezen kívül nagyon szimpatikus volt, hogy fordítottál arra időt, hogy egy kicsit minket és a helyzetünket is megismerd, ezzel személyesebbé tetted a találkozót.” Kiss Ágnes
“Nagyon hasznosnak találtam a kiscsoportos oktatást, jól esett látni, hogy nem vagyok egyedül a nehéz helyzetekkel. És a más családokban felmerült szituációkból, megoldási módszerekből is tudtam ötleteket meríteni. Legtöbbet a gyakorlati megoldási lehetőségek segítettek, amiket már a tréningalkalmak után rögtön el is kezdtem próbálgatni, és szuperül működnek is. Persze most sem vagyok tökéletes, de sokat segít a hétköznapokban, ha van egy eszköztár, amit segítségül tudok hívni a feszült helyzetekben. Úgy gondolom, hogy a kötődő és tiszteletteljes bánásmód minden gyereknek alapvető igénye és minden szülőnek alapvető érdeke, a tréningek során pedig bárki világosan láthatja, hogy egy konfliktus helyzet is lehet szeretetteljes, sőt, annak kell lennie!” Darabos Enikő, két kisgyermek édesanyja
“A Dackorszakkal birkózás program segít, hogy könnyebben megértsük, mi zajlik gyermekünkben, és így meglássuk a viselkedése mögött álló okokat is. Örültem, hogy a megelőzéssel és a kezeléssel is részletesen foglalkoztunk a beszélgetések során, valamint számomra rendkívül hasznos volt, hogy gyakorolhattuk a megfelelő kommunikációt gyakorlati példákon keresztül is. Városiné Szalai Anikó”
“
“Számos alkalommal találkoztam már Tamás Anna írásaival, tanácsaival mióta anyuka lettem, így nagyon megörültem, amikor rátaláltam a dackorszakos előadássorozatának eseményére az interneten.
Épp teljesen kétségbe voltam esve, mivel a kisfiam, aki korábban egy szófogadó kisangyal volt, nem sokkal korábban belépett a dackorszak igazán nagy kihívásokkal teli szakaszába, és ez elbizonytalanított. Nem értettem, hogy lehet az, hogy az a gyermek, aki nem volt még egy éves, amikor több szavas mondatokat volt képes alkotni, hatalmas szókinccsel rendelkezik, változatos módokon képes elmondani, mit szeretne, egyszeriben átváltozik dühöngő, síró, földön fetrengő kis pukkanccsá, ahelyett, hogy elmondaná, mi zavarja. Sőt! Több alkalommal is előfordult, hogy egy számára nem tetsző/rémisztő változásra úgy reagált, hogy földhöz csapott egy-egy porcelánt. További nehézséget okozott, hogy a környezetem teljesen másféle megközelítésből szemlélte a dolgokat: amikor próbáltam nekik elmondani, hogy szerintem mi válthatta ki a nem kívánt viselkedésformát, kértek, ne mentegessem a gyereket, inkább büntessem meg, vagy csapjak a fenekére. Teljesen elvesztettem az önbizalmamat. Az anyai ösztöneim és a korábbi pszichológiai ismereteim azt sugallták, hogy az a jó út, amit én követek: a szeretetteljes, megértő, elfogadó megközelítés, miközben azért meghúzzuk a határokat, de folyton azzal szembesültem, hogy a környezetem szerint így nem vagyok elég jó anya, hiszen egy jól nevelt gyerek nem viselkedhet így. Emellett eszköztelennek éreztem magam: hogyan tudnám elérni, hogy másképp vezesse le a feszültséget a kisfiam?
Épp ebben a túlfeszült időszakban kezdődött el a 4 alkalmas találkozó-sorozat, ami minőségi változást hozott az életünkbe. Annában egy szakmailag rendkívül felkészült segítőt ismerhettem meg, aki amellett, hogy rávilágított a dackorszak hátterére, arra törekedett, hogy minket is megismerjen a foglalkozások során. Személyre szabottan reflektált a felmerülő nehézségeinkre, próbált lehetséges megoldási ötleteket nyújtani a problémáinkra. Mindezt úgy, hogy nem ítélkezett, sokkal inkább bátorított, ösztönzött, dicsérte az elért kis sikereinket. Már az első alkalom után úgy éreztem, hogy a legfontosabb dolgot megkaptam: megnyugodtam. Megtapasztalhattam, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, és azt, hogy ez valójában nem egy probléma, sokkal inkább egy életkori sajátosság, amit meg kell tanulnom nyugodtan, higgadtan, határozottan kezelni. A soron következő alkalmak is mind-mind számos olyan momentumot, információt hoztak magukkal, amelyek akár tudatosan, akár tudattalanul, de segítik a mindennapi életünket.
Ha szeretném összefoglalni, mit is adott nekem ez a közös munka, akkor azt mondhatnám, hogy tudást, megértést, megerősítést, nyugalmat. Hiszen számos új ismerettel gazdagodhattam, miközben Anna megerősített abban, hogy sok minden van, amit jól csinálok. Megértéssel fordult az általam feltárt helyzetek felé, és én is jobban értem és kezelem a kisfiam viselkedését. Azonban talán a legeslegfontosabb a nyugalom. Azáltal, hogy megnyugodtam, és nem stresszelek már rá a helyzetekre, a kisfiam is sokkal nyugodtabb lett, és szinte teljesen a nullára redukálódott a kitöréseinek a száma. Ha pedig mégis történne valami, nos, akkor sem vagyok már eszköztelen. Köszönöm, Anna!” Szijártó-Szemes Ildikó, tanár
