Feldmár András a békés és békétlen születésről

AnKert, 2014. november

AnKert, 2014. november

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Budapesten született, Kanadában élő pszichológusnak volt ideje, módja  elmélyülni a témában: több mint 45 éve hallgatja, gyógyítja a lelki problémákkal hozzáfordulókat. Számos könyve jelent meg eddig magyarul – pl. a  Hogyan lesz a gyerekből felnőtt? Életunalom, élettér, életkedv címűek. Művei  „útikönyvek”, melyek segítenek kikavarodni a lélek zsákutcáiból. Feldmár András rendszeresen tart előadásokat is Magyarországon. Egyik  legutolsó nyilvános “Terápiás óráját” a Menedék ház javára tartotta, mely krízisben levő embereknek ad otthont.

A  75. születésnapját most ünneplő lélekgyógyászt a születés módjának későbbi hatásairól Tamás Anna kérdezte.

Apait-anyait: Előadásaidban és könyveidben sokat foglalkozol azzal, hogy a magzati élet körülményei és a születés lefolyása milyen nagy mértékben határozzák meg életünk minőségét. Összefoglalnád röviden, hogy miért kap ekkora hangsúlyt ez a munkádban?

Feldmár András :  Fodor Nándor (1895 – 1964), pszichoanalitikus, foglalkozott perinatális pszichológiával is (The Search for the Beloved: A Clinical Investigation of the Trauma of Birth and Pre-Natal Conditioning, 1949). Ő páciensei álmaiban látta meg, hogy milyen mélyen befolyásolják a születés-körüli események a későbbi szokásokat, elvárásokat, életszemléletet. Vele nem találkoztam személyesen, de a könyve mély benyomást keltett bennem. Most már több mint negyvenöt éves tapasztalatom a saját pácienseimmel (több mint 100.000 órát figyeltem rájuk) megerősíti az ő meglátásait. Dr. Stanislav Groffal és R. D. Lainggel viszont személyesen is találkoztam, és mindkettő fontosnak találta a perinatális pszichológiát. Michel Odennal is találkoztam többször, ő szülész-orvos volt, amíg rá nem jött, hogy mindent, amit tud, bábáktól tanult meg, így abbahagyta ezt a foglalkozását, mondván, ez a nők dolga, nem szabad férfiaknak beleavatkozniuk. Most az érdekli őt, hogy nem csak az egyén élete, jövője függ a születése körülményeitől, hanem az emberiségé is (Childbirth and the Future of Homo sapiens, 2013).

Apait-anyait: Van olyan pszichológusnő, aki szülésfelkészítő tréningen elismeri, hogy nagyon meghatározó a születés lefolyása, de hangsúlyozza, hogy ez is csak egy pillanata az életünknek, és rendbe hozhatóak a sérülések. Ez ilyen egyszerű volna?

Feldmár András :  Nem egyszerű egyáltalán. Akivel kegyetlenül bánnak születésekor, aki megtámadva érzi magát, nem szeretettel, gyengédséggel körülvéve, az emlékszik erre a fontos környezet/organizmus kölcsönhatásra, és ettől fog félni minden életváltozásnál, még halálakor is.

Apait-anyait: Milyen az az ember, akinek jól, simán indult az élete? Egy őt szeretettel váró anyával, akinek természetesen zajlott a szülése. Mondhatjuk, hogy „könnyebb” lesz úgymond az élete az ilyen babának majd felnőttnek?

Feldmár András:  Óriási a különbség: az ilyen ember bátran lép az ismeretlenbe, az újba, a változásba. Könnyen elképzeli, hogy minden jobb lesz, reménykedni tud, örülni tud. Nem veszély számára a depresszió, nem veszíti el az életkedvét.

Apait-anyait: És mit tesz a gyógyító, amikor valaki komplikált lelki problémákkal keresi meg, hogyan jut el oda, hogy ezek oka még az anyaméhben kezdődött vagy a születés körül?

Feldmár András:  A jó gyógyító, mint a jó bába, általában nem tesz semmit, csak ott van, nem fél, és kíséri azt a folyamatot, ami természetes, ami magától megy, ha hagyják. Néha a szenvedő a perinatális szférában találja magát, emlékszik arra, hogy anyja nem akart vele állapotos lenni, hogy erőszak árán hatolt apja anyjába, hogy a szülész orvos siettette anyját, akinek méhét “lustának” minősítette és beavatkozott durván, stb.

 Apait-anyait: Milyen módon gyógyíthatók a különböző szülés-körüli traumák?

Feldmár András:  Ebben segíthet a regresszió egy meghitt kapcsolatban a terapeutával, szeretetteli környezetben. Ami nem úgy volt, ahogy kellett volna, azt meg kell siratni, meg kell gyászolni. Rá kell döbbenni, hogy nem az én hibám volt, ártatlan áldozata voltam egy balesetnek. Nem szabadna a szülésnek, a születésnek rosszul sikerülnie; ha oda figyelünk, ha vigyázunk, még akkor is van veszély, miért ne igyekezzünk a legbarátságosabb körülményeket teremteni, amik csak emberileg lehetségesek?!

 

Kövess minket

Minden vélemény számít!