Az alábbi videóban mondok tippeket, hogy hogyan lehet egy
pici gyereket megnyugtatni, amikor tombol, ellenkezik. Merthogy ő nem tud
megnyugodni magától.
Továbbfűzve: nem tud egyedül megbirkózni a nehéz, negatív érzelmekkel, hanem a
felnőtt ember érettebb idegrendszerére van szüksége a ko-regulációhoz, vagyis
az együttes szabályozáshoz. Nem pusztán az elfogadó szavainkra van szüksége és
a megnyugtató mozdulatainkra, hanem az igazi együttérzésünkre, empátiánkra,
hogy látjuk, hogy igazából nemcsak nekünk felnőtteknek rossz átélni ezt a
“cirkuszt”, hanem neki a legrosszabb most, dobálják az érzelmei, hát
ezért sír, kiabál ennyire. Persze ez nem ilyen rózsaszín! Hiszen a felnőtt
agyát is triggereli, ingerli ez a helyzet. Tulajdonképpen egy hangos vészjelzést
kap, hogy a gyereke nincs jól, és ettől „pánikolhat” a szülő is. Eszköztelennek
érzi magát, a hiszti “áldozatának”. És most jön az ördögi kör: az a
szülő, akinek gyermekkorában az érzelmi hullámvasútját nem tudták a szülei
kellő türelemmel és önfegyelemmel kezelni, azok sajnos felnőve nem biztos, hogy
mesterei lesznek a gyerekek kiborulásainak kezelésében, elviselésében. És ez
így megyen generációról generációra… De csak addig, amíg el nem kapjuk, le
nem állítjuk, újra nem zsinórozzuk ezt az áramkört a fejünkben, lelkünkben és a
családi kapcsolatainkban. Nem kell a tökéletességre törekedni, hibázni szabad,
de próbálkozni kell, különben a gyerekünk felnőve…
x
