A bántás és bántalmazás nem ugyanaz a kategória: „Sokszor felmerül a gyereket nevelő felnőttekben a kérdés, hogy ha néha megpofozza a gyerekét vagy kiabál vele, akkor ő is bántalmazó szülő-e?
Mindannyiunkban van egy belső gyermek. Mindezeket továbbgondolva: miért olyan nehéz néha nem bántanunk a gyerekeket?
A mai szülők és tanárok gyermekkorában még gyakori volt családon belül a gyermekek fenyítése, pl. az atyai pofon tolerált kategória volt össztársadalmi szinten is. Nem volt ugyan már elfogadott, de még „jó családokban” is előfordult a szisztematikus fenyítés, pl. nadrágszíjjal, vonalzóval verés, amit pedagógiai célzattal, nem felindultságból adtak.
Azok a szerencsés mai felnőttek, akik otthon szülői agresszió nélkül nevelkedtek, azért még az iskolában szenvedhettek bántalmazástól, testi vagy lelki értelemben. Ha ilyenben nem is volt részük, attól még a nehezebben kezelhető gyerektársaiknál láthattak ilyet. Én is emlékszem, amikor repült a kulcscsomó a tanári asztaltól a mocorgó fiú asztalára – még jó, hogy nem találta el!
Ha az iskolában is megúsztuk a bántást, akkor még ott volt az edzésen a lehetőség: tornatermekben (ld. Hajdú Szabolcs: Fehér tenyér c. filmjét). Vagy az uszodákban: ahol csattant a gumipapucs a lassú kis robotolón.
Szóval minket – ha személy szerint nem is – de ez a fajta mérges, indulatvezérelt felnőtt világ (is) körül vett. Meg persze szerencsére a szerető szüleinké, nagyszüleinké vagy pót valakinké meg szerető tanárainké is.
(Persze tovább lehetne vizsgálni, hogy a nagyszüleink generációja még mennyivel szigorúbban volt tartva gyermekkorában – szegény nagyik!)
Most pedig itt állunk felnőttként, és nincs könnyű dolgunk a sérült belső gyermekünkkel. Vagy azt az utat választjuk, hogy tudattalanul, vagy akár kemény, tudatos munkával elvágjuk ezt a szálat, és igyekszünk a gyerekeinket más módszerekkel nevelni, vagy – mai divatos kifejezéssel élve – transzgenerációsan továbbadjuk a hozott reflexeket. Az előbbire jó megoldást kínál pl. a Waldorf-pedagógia. Dobolnak a kisgyerek az asztalon? Akkor a Waldorf-tanár ujjai is elindulnak és esőcseppek lesznek, amik először felhangosodnak majd lassan elhalkulnak..
A Waldorf-pedagógián kívül kínálkozik sok más eszköz, Gordon-féle tanári trénig és szülői tréning, családállítás, Erőszakmentes Kommunikáció, Haim Ginott-féle módszer, stb.
Szóval, a legjobb választás: a nyissz, nyissz!!!
