Image courtesy of David Castillo Dominici/www.freedigitalphotos.net
Először is azt, hogy iskolában, óvodában előfordul ma is ez a kellemetlen vendég, vannak olyan családok, ahova vissza-visszatér. Ezért érdemes figyelni a hajat azokban a családokban is, akik eddig nem voltak érintettek! Nem elég a gyerekek fejét átnézni, a szülőkét is szükséges!
Konzultálva nagy tapasztalatú anya- és apatársainkkal eddig a következők derültek ki a különböző kezelési módokról:
1. Vannak patikai készítmények, közöttük egy olyan sampon, illetve olaj, ami rovarirtószer-mentes, olaj-alapú, a leírása szerint. Azt írja, hogy megfojtja és ki is szárítja a tetűt, serkét, kizárólag mechanikus úton, nem tartalmaz vegyi összetevőket. Ezt jó talán tovább fent hagyni a fejen, mint ahogy írja a készítmény, és rá lehet tenni egy zacskót, fóliát is a fejre (előfordulhat irritáció). Adnak hozzá ú.n. tetűfésűt is, aminek viszonylag sűrű a fogazata, de azért nem tökéletes. Külön is lehet kapni a gyógyszertárban tetűfésűt, még sűrűbb fogazatút. Egy hét múlva ismételni kell a kezelést. ( Nyilván vannak fokozatok a fertőzöttségben, és előfordul, hogy ez nem elég, hanem több, akár különböző kezelés is kell.)
2. Van, aki inkább természetes olajat használ, pl. napraforgót, olivaolajat, bőven, lucskosan, és bele illóolajat tesz (pl. az ánizst nem szereti a tetű). Hosszú ideig fent hagyja, fóliával takarja.
3. Van, aki simán a hajbalzsamot teszi fel bőven, és azzal könnyen kifésüli az állatot.
4. Mindegyik módszernél kulcsfontosságú a kézi kurkászás. A serkék ugyanis mintha cementtel tapadnának, sokszor csak körömmel lehúzhatók, a fésű sem viszi őket.
5. Ezeken kívül létezik egy gépi szárítós módszer is.
6. Felmerül, hogy hajszárító is hatékony lehet valamennyire.
7. Az ecetet is emlegetik.
8. Kapható a patikában egy ú.n. riasztó spray is, ami megelőzésre szolgál. Illetve létezik egy ú.n. Neem-eszencia is, ami szintén felkenhető suliba menet előtt, hátha a tetűnek is olyan büdös, mint a gyereknek…
Létezik olyan nézet is, hogy ahogyan a bakteriális, vírusos fertőzéseket sem kapja el mindenki, úgy a tetű sem megy bárkire, csak arra, akinek valami dolga van ezzel a témával, az élősködőkkel.
Az a megdöbbentő, hogy még mindig él az előítéletes gondolkodás a fertőzöttekkel szemben. Régen akkora probléma lehetett a tömeges elterjedés, hogy az undor, a rettegés-reflexe beivódott, az a fals kép, hogy csak piszkos fejbe megy.
Fontos, hogy ha van az iskolánk, óvodáink környékén tetű, akkor értesüljön az egész közösség, pl. levelező listán – ha van ilyen! Ha valakinek nehéz megírnia névvel, hogy tetűt talált, akkor egy szülőtárs vállalhatja a “tetű-összekötő” szerepét, meg lehet neki írni a hírt, és ő már név nélkül továbbítja a lev.listára.
