A kötődő nevelés célja támogatni a kisgyermek biztonságos kötődésének kialakulását szülei felé.
Az első kötődési figura a baba életében általában az édesanyja, de előfordulhat, hogy más személy tölti be az elsődleges gondozó szerepét, aki a legtöbbet van a babával, pl. az apa, nagymama, és akkor ő válik az elsődleges kötődési figurává. (Shakespeare Júliájának például bizonyára nem az anyja, hanem a dadusa lehetett ez a kiemelten fontos szereplő az életében – ahogy az akkoriban elterjedt volt.)
Az édesanya hordja ki testében a kisbabát, ő szüli meg, és ideális esetben szoptatja is. A szülésnél és a szoptatásnál (ahogy egyébként már a fogantatásnál is) megjelenik a szeretethormonnak is nevezett oxitocin,melynek nagy szerepe van a kötődés kialakulásában.
Általában az apa a következő személy, aki felé a gyermeknek kialakul a kötődése. Bár az apa nem kap akkora oxitocin adagot a saját szervezetétől, mint a szülő és szoptató anya, de szerencsére bizonyos helyzetek nála is aktiválják a gondoskodást és a kötődést. Ilyen a sok testkontaktus, bőrkontaktus a babával. Ebben segít pl. a babamasszázs alkalmazása, ami kiváló feladat egy újdonsült apukának. Ilyen még a babahordozás, például hordozókendőben, amit szintén ugyanúgy megtehet az apa, mint az anya. Illetve az éjszakai gondoskodás, a gyermek szüleihez közeli éjszakai elhelyezése is lehetőség az apák és gyermekeik közötti kötelék korai létrejöttére. (Régebben elterjedt volt, hogy a csecsemőgondozás az anya dolga, és az apák csak a már jól beszélő, ügyesen kommunikáló, játszó 3 év körüli gyermekükhöz tudtak jól kapcsolódni. )
A kötődés lehet biztonságos és bizonytalan. A bizonytalan kötődés altípusai az ambivalens és az elkerülő kötődés. Ezeken túl még létezik a rendezetlen (dezorganizált) stílus.
A biztonságos kötődés kialakulásához fontos a szülők válaszkész attitűdje, azaz, hogy gyorsan reagálnak a baba panaszkodására, nem hagyják őt sírni, hiszen ő még nem tud gondoskodni magáról, semmilyen igényéről, szükségletéről.
A kötődés elmélet eredetileg főleg a gyermek első 1,5 életévére fókuszált, és az akkor megállapítható kötődési stílust (azazhogy biztonságos vagy bizonytalan a gyermek kötődése) életreszólóan meghatározónak tekintették.
Később felfigyeltek arra, hogy bár a korai kötődésünk valóban hosszú távon meghatározza a fejlődés irányát, milyenségét, és jó esetben egy biztos alapot nyújt a gyermek lelki fejlődéséhez, de nem „kőbevésett”. Azaz egy egészséges, jó felnőttkori párkapcsolatban gyógyul a bizonytalan jelleg, gyógyulhatnak a kiskori kötődési sérülések. A párunk is egy kötődési figurává válik felnőtt életünkben.
Ám sokszor a felnőttkori párkapcsolat sem működik biztonságosan, vagy a hajdan volt jó kapcsolat különböző okokból elakadhat. Ilyen esetekben segítséget nyújthat az Érzelem Fókuszú Terápia (ÉFT), amely célja a válaszkészség javítása, a kapcsolat biztonságosabbá tétele.
ÉFT-szemléletű családi tanácsadás, szupervízióval: www.apait-anyait.hu/csaladkonzultacio/
